Jdi na obsah Jdi na menu
 


Chello

18. 12. 2006
Beszélnél arról, hogy a tánc meg az ének hogyan kezdett egyre nagyobb szerepet játszani az életedben?

Hát, legelõször, és mindenekelõtt az apám hozta be életembe a zenét, aki karmester volt Puerto Rico-ban. Korán rájöttem, hogy a zene voltaképpen a szenvedélyem. Nagyon régen kezdtem el táncolni. Elsõsorban a táncért lelkesedtem, de aztán rátaláltam az énekre is, és arra, hogy ezt a két dolgot egyetlen show-ba építhetem, mint azok, akikre kölyökkoromban felnéztem, az olyan emberek, mint Michael Jackson, vagy Janet Jackson, akik egész show-t adnak elõ, nem csak táncot. Azt hiszem, amikor a táncot és az éneket átviszed egy másik szintre, egy audio-vizuális szintre, egy kicsit több lesz, mint az elemek külön-külön, amiket összehoztál.

Igen, épp ezt akartam kérdezni. A tánc és az éneklés voltaképpen két különbözõ kifejezési forma. Mint elõadómûvész, hogyan viszonyulsz ehhez a két fajta kifejezésmódhoz együtt és külön-külön?

Nos, a tánc nekem azt jelenti, hogy megragadom a hangokat, amik a zenében vannak, és mint táncos (most épp a táncos Chelo beszél belõlem), szeretek, ahogy mondani szokták, elterülni a zene ágyán, és odaadni neki a testem. Ha ez sikerül, ebben az értelemben, annyira bele lehet merülni a zenébe, hogy minden apró kis hang észrevehetõvé válik, azok is, amit legtöbben nem hallanak. Azt hiszem egy táncos tehetsége ebben rejlik, hogy tudatában van ezeknek a hangoknak, és ezeket a hangokat a testének egy mozdulatával képes felfogni és továbbadni. Ami az éneklést illeti, azt hiszem, a hang, a hangszálak voltaképpen a zenén át elvezetnek valahova, segítenek, hogy bizonyos dolgokat megérezz. És lehet, hogy ha zenét hallgatsz, az arra késztet, hogy a szerelemrõl írj, vagy énekelj, vagy hallgathatsz olyan számokat, ami bulikról mesél, vagy arról, hogy mit történik a világban, minden attól függ, hogy a zene mit rezegtet meg benned, és ez a rezgés az, amit neked közvetítened kell.

Visszatekintve, hol volt az a meghatározó pont az életedben, ahol karriered elkezdõdött?

Azt kell mondanom, akkor kezdõdött minden, amikor a kislányom megszületett. Van egy hároméves kislányom. Õ ihlet mindenre. Azt hiszem, amikor megszületett, rájöttem, mirõl is szól az élet voltaképpen. Azelõtt csak úgy elvoltam. Nem kellett felelõsséget vállalnom, mint ahogy most kell. Amikor megszületett, az életem 360 fokos fordulatot vett, innen az albumom címe is. A kislányom adott erõt az utóbbi években, hogy büszke lehessek arra, amit csinálok. Az idén indultunk el, januárban, akkor vettük fel az albumot, ami aztán csak júliusban jött ki. Egy csomó jó dolog történt az elmúlt évben, 2006 fordulópont az életemben, 2007 is jó lesz, épp most tudtam meg, hogy jelöltek egy díjra.

Részben voltaképpen már megválaszoltad a következõ kérdésemet, de azért megkérdezem: ki a kedvenc személyiséged? Említetted Michael Jackson-t és Janet Jackson-t, de van valaki, akit kifejezetten megneveznél, mint kedvenc személyiséget, aki nagy befolyással van a munkádra?

Erre nem tudok mást mondani: Bono a U2-ból. Azt hiszem, amellett, hogy zenél, és átadja az üzenetét az embereknek, valami nagyobbra törekszik, amikor és ahogy beszél az emberekrõl és az embereknek. Azt hiszem hozzá hasonlóan helyes kapcsolódni a dolgokhoz, ahhoz, ami a világban történik, ami velünk történik, szerintem nagyon jó, amit csinál. Azt is csodálom, amit Angelina Jolie tesz a gyerekekért, és minden olyan embert, akik olyat tesznek, ami az egész világnak jó. Az ilyen emberekre mindig felnézek, köztük az apámra is, aki életem egyik legnagyobb élménye.

Mi az, amit igazán el szeretnél élni az életben? Mi a vezetõ álmod, vagy nevezzük, aminek akarjuk?

Nagyon szeretnék kapcsolódni, észrevetetni másokkal, hogy van bennünk valami közös, eljutni a tömegekhez, és átadni az üzenetemet, nem csak mint mûvész, hanem úgy is, mint emberi lény. Szeretnék olyan emberekkel dolgozni, nem feltétlenül csak zenei berkekbõl, akik jó ügyért tevékenykednek, egyesülni velük, hogy szép dolgokat tehessünk, mint az a koncert, amit Dél-Afrikában adtak az AIDS áldozatainak, szerintem az egy nagyszerû dolog volt.

Miféle álom az, amit meg szeretnél valósítani? Amerikai? Puerto Rico-i? Vagy latin? Vagy valami egyéb? Mit érzel, merre vezérelnek a gyökereid?

A gyökereim arra emlékeztetnek, hogy sose felejtsem el azt, hogy honnan jövök, sose felejtsem el ki vagyok. Azt hiszem, ha erre emlékszel, ha errõl sosem feledkezel meg, oda mehetsz, ahova akarsz, és oda juthatsz el, ahova csak akarsz.

Mi az, ami, bármi történjen, bármennyire sikeres is légy (vagy éppen sikertelen), ami mindig ihletni és ösztökélni tud?

Minden nap, amikor felkelek, megköszönöm az Úrnak, hogy adott nekem még egy napot. Õ az, aki mindig gondomat viseli, és én teljes szívembõl és lelkembõl bízok benne. Azt mondom, „Istenem, azon a napon, amikor azt akarod, hogy megálljak, vagy amikor ez az egész véget ér, legyen az a vég jó, vagy rossz, az lesz, amit te akarsz, én készen állok majd rá,” - addig is folytatom az életem és elfogadom, amit a jövõ tartogat számomra.

Említetted, hogy érdemes emlékezni honnan jön az ember. Honfitársadnak, Zuleyka Riverának mintha szerencsét hoztál volna a Miss Universe-gálán…

Õ is meglehetõsen nagy szerencsét jelentett számomra.

Igen, elég sokan látták azt a programot (1,6 milliárdan). Utána többször is megjelentél a Miss Universe társaságában. Van valami különleges kapcsolat köztetek?

A Miss Universe-gálán találkoztunk, beszédbe elegyedtünk. Csodálatos személyiség, aki mostanában kezd igazán belekerülni a modellszakmába, és szerintem nagyon sokat tett nem csak Puerto Rico-ért, de az egész latin világért is. Úgy esett, hogy az õ menedzsmentje és az enyém kapcsolatban voltak. Amikor visszamentem Puerto Rico-ba, õ is ott volt, így aztán amikor visszamentem Los Angeles-be, hogy leforgassam a „Yummy” címû klipemet sikerült idõt szakítania rám, és eljönnie a forgatásra, úgyhogy benne van a klipembenben. A barátságon kívül nincs köztünk semmi.

Mit tudnál tanácsolni azoknak a tánctehetségeknek, akiket még nem fedeztek fel. Hogyan viszonyuljanak ahhoz, amit tesznek, hogyan menedzseljék magukat?

Én úgy voltam, hogy minden nap nagyon korán keltem, elmentem a stúdióba, ahol találkoztam a barátaimmal. Táncórákra soha nem jártam, bár a táncórákat csak ajánlani tudom, de én magam nem jártam táncórára, csak összejöttem a barátaimmal, és megpróbáltam mindig egy kicsit jobb lenni, mint amilyen vagyok. Nem másnál, mindig magamnál akartam jobb lenni. Mint bármi másban, ebben is az a fontos, hogy sose add fel, kövesd az álmod, és tégy meg mindent, ami erõdbõl telik. Öröm a legtöbbet kihozni magadból, és ha ezt megteszed, a dolgok általában a helyes irányba fordulnak.

Hány évig tartott ez a koránkelõsdi, mielõtt sikeres lettél?

Negyedik általánosban kezdtem el táncolni… Azt tudom mondani, hogy… Körülbelül 14-15 évig.

Tudnál választani a tánc és az éneklés között?

Hú, ez egy nagyon nehéz kérdés. Nem, nem hiszem, hogy képes lennék rá. Most hogy már belekezdtem, és rájöttem, hogy a kettõ ötvözhetõ, nos... Nem tudom. Nagyon lelkesedek a táncért, úgy érzem nagyon jó kifejezésmód, jó, hogy az embereket boldoggá tudom tenni csak azzal, hogy néznek, de azt hiszem, valami hasonló történik akkor is, amikor az emberek csak hallanak, mondjuk a rádión, és az, ahogy énekelsz, valamilyen érzéseket fakaszt belõlük. Szóval azt hiszem, mindkettõnek megvan az erõs oldala, és azt hiszem beleõrülnék, ha döntenem kellene bármelyik mellett is.

Még egy utolsó kérdés az utolsó elõtt. Nagy szeretettel várunk itt a TV2-nél a Megatáncra. Jártál már Magyarországon, vagy Kelet-Európában?

Nem, még egyáltalán jártam Európában.

Annál nagyobb szeretettel várunk! Van valami, amit, bár nem kérdeztem rá, szeretted volna, ha rákérdezek, mert fontosnak tartanál elmondani?

Csak azt akarom mondani, hogy a 2006-os év egy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon jó év volt Chelo számára, nagyon sok jó történt velem, bár sok rossz is. És tudod, sokszor egy mûvész, aki az álmait követi a szórakoztatóiparban, néha nagyon alá tud merülni, mert bár megvan a remény, hogy minden szép lesz és jó, az voltaképpen azt is jelenti, hogy csak még több munka vár rád. Épp mostanában tudtam meg, hogy jelöltek egy díjra, és meg szeretném köszönni mindenkinek, aki a projektet támogatta, aki hitt benne, hogy Chelo-ban több van, mint a Cha-cha, hogy Chelo egy valódi mûvész, és azt szeretném nekik üzenni, hogy Chelo még sok-sok dologgal fog elõrukkolni a következõ évben.

Marthy Barna (TV2.hu)